Daganatos betegekkel dolgozva az egyik leggyakoribb mondat, amit hallok:
„De egyszerűen nem vagyok éhes.”
És ezt fontos komolyan venni. A daganatos betegség és a kezelések hatására jelentősen csökkenhet az étvágy, megváltozhatnak az ízek és a szagok, hányinger jelentkezhet, vagy egyszerűen annyira fáradt lehet valaki, hogy már maga az étkezés is komoly feladatnak tűnik.
Ilyenkor néhány egészen egyszerű, hétköznapi megoldás is segíthet.
1. Ne feltétlenül az éhség legyen az evés ingere
Ehhez néha egy kicsit „át kell programoznunk” a gondolkodásunkat.
Egészségesen természetesnek vesszük, hogy akkor eszünk, amikor megéhezünk. Ha azonban az étvágy tartósan csökkent, az éhségérzetre várva könnyen előfordulhat, hogy egész nap alig eszik valamit a beteg. Ilyenkor az étkezésre érdemes egy kicsit úgy gondolni, mint a kezelés egy részére.
Akkor is próbáljunk legalább naponta három alkalommal enni valamit, ha éppen nem érzünk éhséget.
Akár telefonos emlékeztetőt is be lehet állítani, ami naponta néhányszor jelzi: ideje lenne enni néhány falatot.
2. Használjuk ki azt az időszakot, amikor jobb az étvágy
Nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy reggelire, ebédre és vacsorára mikor és mit „szokás” enni.
Ha délelőtt tízkor esik jól a főtt étel, együk meg akkor. Ha délután négykor támad étvágy, ne várjuk meg vele a vacsoraidőt.
Amikor van étvágy, érdemes kihasználni.
3. Ha zavarnak az ételszagok, próbáljuk ki a hideg ételeket
A meleg ételek általában intenzívebb illatúak, ami hányinger vagy fokozott szagérzékenység esetén kifejezetten zavaró lehet.
Ilyenkor sok beteg számára könnyebben fogyaszthatók a hideg vagy szobahőmérsékletű, kevésbé intenzív illatú ételek.
Nem kell mindenáron meleg ebédet enni csak azért, mert „ebédre meleg étel való”. Ha egy hideg szendvics, sajtos péksütemény, joghurt vagy más hideg étel esik jól, abban a helyzetben az lehet a jobb választás.
4. Ha maga a főzés okoz hányingert, ne a beteg főzzön
Sokszor nem is az elkészült étel okozza a problémát, hanem a sütés-főzés közben keletkező intenzív szagok.
Ha van rá lehetőség, készítse el más az ételt, a beteg pedig addig tartózkodjon másik helyiségben. Érdemes alaposan kiszellőztetni a konyhát is.
Néha már az is sokat számít, ha az étel csak akkor kerül a beteg elé, amikor a főzés szaga nagyrészt eltűnt.
5. Hányinger esetén a gyömbért is érdemes lehet kipróbálni
A gyömbér egyes betegek számára segíthet a hányinger enyhítésében. Nem csodaszer, és természetesen nem helyettesíti az orvos által rendelt hányáscsillapító kezelést, de kiegészítésként érdemes lehet kipróbálni, ha jól tolerálható.
Nem feltétlenül étrend-kiegészítőre kell gondolni: lehet gyömbértea, friss gyömbérből készült ital vagy gyömbért tartalmazó étel is. Azt a formát érdemes választani, amelyik jól esik.
6. Nem kell mindennap főzni
Az étvágytalan beteg gyakran nagyon kis adagokat fogyaszt. Ilyen mennyiségekben nehéz változatosan főzni – akár maga a beteg készíti az ételt, akár egy hozzátartozó.
Ráadásul gyakran előfordul, hogy ami egyik nap még jól esett, arra másnap a beteg már ránézni sem szeretne.
Ilyenkor teljesen elfogadható megoldás lehet az ételrendelés vagy egy megfelelő bolti készétel. Ma már Magyarország legtöbb részén elérhető valamilyen ételkiszállítás, és a szupermarketekben is egyre nagyobb a készételek választéka.
Érdemes megnézni az összetételt, és ha van választási lehetőség, megfelelő energia- és fehérjetartalmú, jó összetételű ételt választani. De ebben az élethelyzetben nem az a cél, hogy minden egyes étkezés táplálkozástudományi szempontból tökéletes legyen.
Az is fontos, hogy a beteg egyen.
7. Legyen mindig kéznél valami, amit könnyű megenni
Ha végre megjön az étvágy, nem biztos, hogy sokáig meg is marad.
Ezért érdemes otthon tartani néhány olyan kedvelt ételt, amelyet nem kell hosszasan elkészíteni: szendvicshez való alapanyagokat, sajtot, joghurtot, pudingot, péksüteményt, kekszet vagy bármi mást, amit az adott beteg szívesen és jól tolerál.
8. Ha valamit megkíván, használjuk ki
Daganatos kezelés alatt az étvágy és az ízérzékelés akár napról napra változhat.
Ha egyszer csak eszébe jut a betegnek egy étel, amit szívesen megenne, lehetőség szerint érdemes kihasználni ezt a pillanatot.
Nem baj, ha az adott étel „nem oda való”, nem ebédidő van, vagy tegnap egészen mást terveztünk.
Ha most jólesne, most van itt az ideje.
9. Néha már az étel látványa is meghozhatja az étvágyat
Ha valakinek nincs étvágya, néha azt sem tudja megmondani, mit enne szívesen. Ilyenkor megpróbálhatunk egy kis segítséget adni az agynak.
Ha az ételek látványa nem fokozza a hányingert, lehet recepteket vagy ételfotókat nézegetni, szakácskönyvet lapozgatni, esetleg főzőműsort nézni.
Nem azért, hogy utána nekiálljunk háromfogásos vacsorát készíteni, hanem hátha egyszer csak megakad a szemünk valamin:
„Na, ezt most meg tudnám enni.” Ha ez megtörténik, érdemes kihasználni a pillanatot.
10. Ha a hús undort kelt, keressünk más fehérjeforrást
A daganatos betegség és a kezelések során megváltozhat az íz- és szagérzékelés. Előfordulhat, hogy a húsnak kellemetlen, akár fémes vagy szokatlan íze lesz, vagy már a szaga is undort vált ki.
Nem kell erőltetni. A hús nem az egyetlen fehérjeforrás.
Tojással, túróval, sajttal, joghurttal és más tejtermékekkel is biztosíthatunk fehérjét. Szóba jöhet a tofu, valamint a magvak és hüvelyesek is, ha az emésztőrendszer állapota és az egyéni tolerancia ezt lehetővé teszi.
A cél nem az, hogy mindenáron visszaerőltessünk egy olyan ételt, amelytől a beteg éppen undorodik, hanem hogy más módon biztosítsuk a szükséges tápanyagokat.
+1. Mindig az egyéni állapothoz igazítsuk az étrendet
Talán ez a legfontosabb tanács.
A daganatos betegségek és a kezelések nagyon különböző táplálkozási problémákat okozhatnak.
Lehet nyelési nehézség, hasmenés, székrekedés, emésztési vagy felszívódási zavar, és bizonyos betegségekben akár bélelzáródás veszélyével is számolni kell. Máskor cukorbetegség, vesebetegség vagy egyéb társbetegség módosítja jelentősen azt, hogy milyen étrend javasolható.
Ezért egy interneten olvasott táplálkozási tanács – ezt az írást is beleértve – soha nem helyettesítheti az egyéni állapot felmérését.
Ha csökken az étvágy, megindul a fogyás, vagy az étkezés egyre nehezebbé válik, nem célszerű megvárni, amíg jelentős fogyás vagy alultápláltság alakul ki.
Ilyenkor érdemes dietetikus segítségét kérni, aki az aktuális betegséghez, kezeléshez, tünetekhez és tápláltsági állapothoz tudja igazítani az étrendet.
