Amikor valakinél daganatos betegséget diagnosztizálnak, szinte azonnal felmerül a kérdés: mit szabad ennem, és mit kellene elhagynom az étrendemből?
Az interneten erre rengeteg, gyakran egymásnak is ellentmondó válasz található. Van, ahol a cukor teljes elhagyását javasolják, máshol a tejtermékeket vagy a húst tiltják, megint máshol böjtöt, ketogén étrendet vagy különböző „rákellenes” diétákat ajánlanak.
A valóság ennél összetettebb: Nincs olyan egységes „daganatos diéta”, amely minden daganatos beteg számára megfelelő lenne.
Miért nincs mindenkinek megfelelő daganatos étrend?
A daganatos beteg táplálkozását nemcsak maga a betegség, hanem annak típusa, elhelyezkedése, stádiuma, a kezelés módja, a beteg tápláltsági állapota és az esetleges társbetegségek is meghatározzák.
Egészen más étrendi segítségre lehet szüksége annak, aki jó étvággyal, stabil testsúllyal kezdi meg a kezelést, mint annak, aki néhány hónap alatt testsúlyának jelentős részét elveszítette.
A kemoterápia vagy sugárkezelés során jelentkező hányinger, étvágytalanság, ízérzékelési zavar, hasmenés vagy székrekedés szintén módosíthatja az étrendet. Fej-nyaki vagy nyelőcsövet érintő daganat esetén a nyelés nehezítettsége kerülhet előtérbe, míg a gyomor-bél rendszert vagy a hasnyálmirigyet érintő betegségek az emésztést és a tápanyagok felszívódását is befolyásolhatják. Cukorbetegség, vesebetegség vagy más társbetegség esetén pedig további szempontokat kell figyelembe venni.
Éppen ezért nem tiltólistából kell kiindulni, hanem abból, hogy az adott betegnek mire van szüksége.
Daganatos betegség és fogyás – miért fontos az izomtömeg megőrzése?
Daganatos betegségben a fogyás nem mindig ugyanolyan, mint amikor egy egészséges ember fogyókúrázik.
A daganatos betegséghez társulhat egy speciális, összetett anyagcsere-állapot, az úgynevezett cachexia. Ilyenkor a fogyás hátterében nem pusztán az áll, hogy a beteg kevesebbet eszik: a betegség által kiváltott gyulladásos és anyagcsere-folyamatok is hozzájárulhatnak az izomtömeg csökkenéséhez.
Az izomtömeg csökkenése gyengeséghez, fáradékonysághoz és a fizikai teljesítőképesség romlásához vezethet, és a daganatellenes kezelések tolerálását is kedvezőtlenül befolyásolhatja.
Ezért a táplálásterápia egyik legfontosabb célja a megfelelő tápláltsági állapot, a testsúly és lehetőség szerint az izomtömeg megőrzése, illetve a fogyás és az alultápláltság megelőzése vagy lassítása.
Fontos ugyanakkor tudni, hogy a cachexia nem egyszerű éhezés. Előrehaladott állapotban pusztán több étellel nem feltétlenül fordítható vissza. Éppen ezért fontos, hogy a táplálkozási problémákkal ne csak akkor kezdjünk foglalkozni, amikor a beteg már jelentős súlyt veszített.
Daganatos betegségben megváltozhatnak a táplálkozási prioritások
Az egészséges táplálkozás általános ajánlásai természetesen daganatos betegség esetén sem veszítik automatikusan érvényüket. Jelentős fogyás vagy alultápláltság veszélye esetén azonban megváltozik a fontossági sorrend.
Ha valaki jó étvágyú, testsúlya stabil és megfelelő a tápláltsági állapota, nincs szükség arra, hogy indokolatlanul energiadús étrendet fogyasszon. Ilyenkor továbbra is a változatos, kiegyensúlyozott étrend lehet a megfelelő cél.
Ha azonban a beteg étvágytalan, folyamatosan fogy, és csak kis mennyiségeket tud elfogyasztani, akkor elsődleges feladattá válik a megfelelő energia- és fehérjebevitel biztosítása.
Ilyenkor nem feltétlenül az étel mennyiségét kell növelni. Gyakran hatékonyabb, ha ugyanazt a kis adagot tesszük energia- és fehérjedúsabbá.
Ehhez használható például sajt, tojás, tejföl, tejszín, olaj vagy más jól tolerált energiadús élelmiszer. Az étkezésekben pedig lehetőség szerint rendszeresen jelenjen meg valamilyen fehérjeforrás.
Ha a hagyományos ételekkel már nem biztosítható elegendő energia és fehérje, speciális gyógyászati célra szánt tápszer alkalmazása is indokolt lehet.
Nem mindig az a legegészségesebb választás, ami annak látszik
Egy étvágytalan, fogyó beteg esetében például egy nagy adag saláta vagy zöldség elfogyasztása nem feltétlenül előnyös, ha utána már nem képes megenni az energiában és fehérjében gazdagabb ételt.
Ez nem azt jelenti, hogy a zöldségek és gyümölcsök „rosszak”. Azt jelenti, hogy az étrendet mindig az aktuális táplálkozási célhoz kell igazítani.
Ugyanezért egy jelentősen fogyó betegnél nem biztos, hogy indokolt szigorúan kerülni minden zsírosabb élelmiszert. Ha csak kis adagokat képes elfogyasztani, az energiadúsabb ételek kifejezetten segíthetnek a szükséglet biztosításában.
„A cukor táplálja a daganatot” – el kell hagyni a szénhidrátokat?
Gyakori tanács a cukor vagy akár minden szénhidrát teljes elhagyása arra hivatkozva, hogy „a cukor táplálja a daganatot”.
Bár a daganatsejtek valóban felhasználnak glükózt – ahogyan szervezetünk számos egészséges sejtje is –, ebből nem következik, hogy a szénhidrátok elhagyásával a daganat „kiéheztethető”.
A nemzetközi táplálási irányelvek ezért nem javasolják az ilyen célból alkalmazott, bizonyíték nélküli restriktív étrendeket vagy böjtöt, különösen akkor, ha ezek tovább csökkentik az energia- és tápanyagbevitelt.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy korlátlan mennyiségű édességet és cukrozott üdítőt kell fogyasztani. A hangsúly azon van, hogy ne vezessünk be olyan szükségtelen megszorításokat, amelyek miatt a beteg még kevesebb energiához és tápanyaghoz jut.
Mikor érdemes dietetikushoz fordulni?
Érdemes rendszeresen figyelni a testsúlyt és az étvágy változását. Ha a beteg akaratlanul fogyni kezd, érezhetően csökken az étvágya, egyre kisebb adagokat tud elfogyasztani, vagy az evést valamilyen tünet – például hányinger, nyelési nehézség vagy hasmenés – akadályozza, érdemes mielőbb dietetikai segítséget kérni. Nem célszerű megvárni, amíg jelentős fogyás vagy alultápláltság alakul ki.
A megfelelő táplálásterápia nem feltétlenül azt jelenti, amit hétköznapi értelemben „egészséges táplálkozásnak” nevezünk. A cél az adott helyzetben legcélszerűbb étrend kialakítása: a megfelelő energia- és tápanyagbevitel biztosítása, a tápláltsági állapot és az izomtömeg lehetőség szerinti megőrzése, valamint a beteg erőnlétének támogatása a kezelések során.
Mindez nemcsak az életminőség szempontjából fontos: a tápláltsági állapot a kezelések tolerálhatóságával és a betegség kimenetelével is összefügg. A táplálásterápia ezért nem mellékes kiegészítője, hanem fontos része a daganatos beteg komplex ellátásának.
