Puffadás, hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés – vagy akár a kettő váltakozása. Sok ember hónapokig vagy akár évekig jár vizsgálatról vizsgálatra ezekkel a panaszokkal, mire végül megkapja a diagnózist: irritábilis bél szindróma, azaz IBS.
De mit jelent valójában ez a diagnózis? Mi okozhatja az IBS tüneteit, hogyan állapítják meg, és milyen szerepe lehet az étrendnek a panaszok kezelésében?
Az IBS nem azt jelenti, hogy „nincs semmi baj”
Az irritábilis bél szindrómát korábban az úgynevezett funkcionális bélbetegségek közé sorolták. Ez leegyszerűsítve azt jelentette, hogy a betegnek vannak panaszai, miközben a hagyományos vizsgálatokkal nem található olyan szervi eltérés, amely ezeket megfelelően megmagyarázná.
Ma már ennél jóval többet tudunk.
Az IBS-t az úgynevezett bél–agy interakció zavarai közé soroljuk. Kialakulásában többféle mechanizmus játszhat szerepet: megváltozhat a bél mozgása, a bélből érkező ingerek érzékelése, szerepet kaphat az idegrendszer és a bél közötti kommunikáció, a bél mikrobiomja, és egyes esetekben alacsony fokú gyulladásos folyamatok vagy a bélfal áteresztőképességének változása is.
Vagyis az IBS nagyon is valós állapot – csak nem feltétlenül olyan eltérés okozza, amelyet egy gyomor- vagy vastagbéltükrözés során látni lehet.
Melyek az IBS leggyakoribb tünetei?
Az IBS egyik meghatározó tünete a visszatérő hasi fájdalom, amely kapcsolatban áll a székletürítéssel, illetve a széklet gyakoriságának vagy állagának változásával.
Gyakori lehet emellett a puffadás, a has feszülése, a fokozott gázképződés, a sürgető székelési inger vagy a nem teljes kiürülés érzése is. Fontos azonban, hogy bár a puffadás nagyon gyakori IBS-ben, önmagában nem része az IBS diagnosztikus kritériumainak.
Attól függően, hogy milyen a jellemző széklethabitus, több típust különböztetünk meg:
- IBS-C: elsősorban székrekedéssel járó forma
- IBS-D: elsősorban hasmenéssel járó forma
- IBS-M: kevert forma, amelyben hasmenés és székrekedés egyaránt előfordul
- IBS-U: egyik fenti csoportba sem sorolható forma.
A tünetek és a székelési szokások idővel változhatnak is, ezért ugyanannál az embernél sem feltétlenül marad mindig ugyanolyan az IBS megjelenési formája.
Hogyan diagnosztizálják az IBS-t?
Az IBS-t sokáig tipikusan „kizárásos diagnózisnak” tekintették: ha minden vizsgálat negatív lett, végül maradt az IBS.
